Chopin számára az első, Párizsban töltött hónapokat meghatározta, hogy a Rothschild család szalonjában igen lelkes közönségre talált. A Rothschild házaspár oly annyira megszerette a fiatal muzsikust, hogy megkérték, adjon zongoraórákat lányuknak, Charlotte-nak.

1854. május 25-én Clara Schumann kétségbeesett bejegyzést ír a naplójába: Liszt aznap küldte el neki új darabját, a h-moll szonátát, amit ő egyszerűen borzalmasnak talál. A legkínosabb pedig az, hogy ezt a rettenetes ajándékot még meg is kell köszönnie Lisztnek!

Nincs még egy zeneszerző, aki annyi filmrendezőt inspirált volna, mint Schubert. Több mint száz filmben használják kísérőzeneként egy-egy darabjának részletét, köztük A napfény ízében, az Őfelsége pincérében, a nemrég bemutatott Fantomszálban, vagy Stanley Kubrick Oscar díjas Barry Lindonjában, aminek hangulatát nagyrészt az Esz-dúr trió második tétele határozza meg. 

„Elmennék az én kedves oláhjaimhoz gyűjteni; elmennék, de messzire, utazni; elmennék nagyszerű zenét meghallgatni, de nem Budapesten; elmennék a Kékszakállú próbáira; elmennék a Kékszakállú előadására! 

Évek óta járja ismeretterjesztő műsoraival az országot Fülei Balázs, hogy azokat a gyerekeket is közelebb hozza a zenéhez, akik csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem jutnak el koncertekre.

Bartók Béla születésnapját egy nappal korábban, március 24-én ünnepli a Bartók Rádió, ahova a legkülönbözőbb zenei műfajokat felölelő, ingyenes programokkal várják az érdeklődőket.

Faoszlopok lószőrrel fedve és márványutánzatba burkolva – ez az elegy biztosítja állítólag az Ukrán Nemzeti Filharmónia termének legendásan jó akusztikáját.

A londoni Christie’s aukciósház 1998-ban módosította az addig használt művészettörténeti korszakolását, és a kortárs jelzőt ettől kezdve csak az 1970 után készült művek kaphatták meg.

Fájdalmasan hiányolva a francia szerzők műveit az európai színpadokról, Debussy 1915-ben elhatározza: újjáéleszti a jellegzetesen francia zenét.